Miranda Moore

[You must be registered and logged in to see this image.]
Teljes név:  Miranda Caitlyn Moore
Becenév:  Mira, Miri, Mirus, Cat
Születési hely, idő: Seattle, 1997. május 25.
Kor: 19
Foglalkozás: egyetemista
Csoport: civil
Legféltettebb titok: Hisz a szőke herceges, tündérmesés, boldog befejezésben. *.*
Play by: Holland Roden

Melegszívű. Nagyon szereti az embereket, hamar a szívébe zárja őket. Mindenkiben lát, vagy látni akar jót, így is áll hozzájuk. Ebből adódóan gyorsan is kezd el kötődni, vagy akár ragaszkodni. Többször érez szerelmet, mint ahogy az évszakok váltják egymást, de az ilyen komolytalan fellángolások nem is tartanak sokáig. Még várja az első, igazi fiút az életében, aki majd nem csak kézenfogva elviszi fagyizni.
Izgő-mozgó. Imád pörögni, és elég aktívan részese a körülvevő eseményeknek, ott van, ahol kell, meg ott is, ahol nincs. Jó szándék vezérli, de a minden lében kanál énje olykor azért zavaró lehet.
Ragaszkodó. Aki egyszer közel került hozzá, azért bármit megtenne, vakon követné a kéréseit és teljesen alárendelné magát. Ugyan az önálló akarata nem vész el, ettől még ilyenkor teljesen más lelki viszonyok vezérlik.
Aranyos. A szó legnemesebb értelmében, magát a szót is megtestesíthetné, mindig is ilyen volt, ez a kislányos bája nem is veszett ki belőle 19 éves korára sem. Nem hasonlítható kortársaihoz a maga ártatlanságával, és ez így tökéletes.
Nevetés. Imád örülni, boldognak lenni, mosolyogni. Általában optimista és életvidám, ő szokott lenni a társaság lelke, az, akivel nevetnek, és az, aki feldobja még a legbúskomorabb embert is. Néha akaratlanul is teszi ezt azzal, amilyen bénácska tud lenni.
Divatos. Szeret csinos lenni és mindig igyekszik a lehető legokosabban öltözködni, hogy kitűnjön éppen annyira, amennyire szeretné, hogy észrevegyék. Bár az egyedi hajszíne, és a gyönyörű szemei ezen nagyban segítenek már alapból is.
Aktív. Folyamatosan tevékenykedik, keresi a lehetőséget és a munkát. Nem szeret tétlen lenni és elfoglalja magát inkább, mintsem unalomba hajszolódjon. Nehezen köti le magát, éppen azért, mert bármennyire próbálták mindig is realistának nevelni, van egy elképzelt világa amihez idomulni próbálna, de a tipikus dolgokkal nehéz.

Nyughatatlan, kíváncsi, változatosságra törekvő természet, de eléggé burok van körülötte. A megszokott társaság, megszokott környezet. Szeretne kilépni ebből, próbálkozik is, de nem akar rosszat, így eléggé inog a lába alatt a talaj. Iránymutatásra szorul. Szíve szerint egyszerre öt helyen lenne, nehogy lemaradjon valamiről. Gyakran mondják, hogy túlzottan szertelen, következetlen, valójában azonban gyorsan változó hangulata miatt, ami pillanatok alatt készteti nagy fordulatokra, kezd újabb és újabb dolgokba anélkül, hogy az előzőnek a végére járna.
Jelleme változékony: egyik percben még komoly, a másikban harsány jókedve támad, előbbi énjével érdemes vigyázni, mert bár kívülről ott a cukormáz, mérgesebben szúr, mint a skorpió, ha arról van szó. Könnyen leveszi az embereket a lábukról, mert szertelenségében is kedves, rendetlenségével is vonzó, a viselkedése cuki, stílusa behízelgő hatású lehet. Kellemes társalgó, stílusa utánozhatatlan.
Sokat fecseg, nagyon közlékeny, emiatt néznek rá kicsit ferde szemmel. Rengeteget mosolyog, mindenkit megajándékoz vele, úgy tartja, hogy a köszönéssel és a mosollyal már szebbé lehet tenni valakinek a napját. Egyik oldalról ártatlan, cserfes, szeretetteljes kislány, a másikról pedig egy önmagáért végsőkig kiálló, tudatos fiatal nő. Kíméletlenül meg tudja mondani az igazságot, ami talán az egyetlen szembetűnő negatívum, amivel ellenszenvet kelthet bárkiben.

Minden úgy kezdődött, mint a mesékben. Egymásratalálás, nagy szerelem és ennek a gyümölcsei. Előbb nővére érkezett meg, majd hét évvel később ő maga is. Csodás tavaszi nap volt az májusban, már nyárias idővel. Nem lehet véletlen, hogy annyira kedveli ezt az évszakot azóta is. Boldog család voltak mindig is, persze őket se kerülték el behatások, vagy éppen viták, ennek ellenére mindig erősebb volt a kötelék köztük, mint más. Talán pont ez és a kislányos felfogása ragadta őt el annyira, hogy merjen bízni és hinni abban, hogy neki is lehet ilyen könnyed, mesebeli sorsa. Ez a hite később se hagyott alább egyébként.
Ahogy a testvérét, őt is próbálták a reális világhoz, a valósághoz igazítva nevelni és terelgetni, több-kevesebb sikerrel. Mirának azonban bármennyire próbálta magát érdektelennek mutatni, és boldog lenni a kicsitől is, ami jut neki az apjából, nagy érvágás volt az, hogy nem volt mindig egész ez a család. A munka elszólította tőle, kicsit talán haragudott is. Persze ezt később megértette miért volt, de a végkimenetel csak még nagyobb sebet ejtett rajta. Míg nővérének célja lett hasonló útra térni azután, hogy édesapjuk elhunyt, addig Mirus céltalanná vált. Addig sokszor tervező vagy éppen belsőépítész lenni, sokkal művészetesebb beállítottságú volt, mint más a családban. Aztán ez mind apró darabokra hullott körülötte, nem találta a helyét, ahogy azt sem tudta elviselni, hogy olyan emberek vannak a világban, mint aki miatt az apjának meg kellett halni. A hite tartott egyedül benne még a lelket, az, hogy mindenkiben van jó, és mindenki lehet jó, csak segíteni kell nekik. Nem büntetni akarta az embereket, hanem segíteni nekik. Így bár kitűnő eredményekkel felvételizhetett volna bárhova, végül Seattle-ben maradt és jogi pályára adta a fejét.
Persze nem volt mindig, minden ilyen borús, nagyon szép gyermekkora volt, szerette az embereket, máig nagyon társaságbarát, bár főleg azokkal elég felszabadult, akiket már kiismert. Sok ismerőse lett, barátja is van bőven, szociálisan mindig is rátermett ember volt, bár ez kevésbé igaz a szerelmi kapcsolatokra. Sosem sikerült úgy igazán. Vagy rossz fiú tetszett meg neki, és mikor felfogta a szándékait, inkább összetört szívét ragasztgatta, de nem hagyta magát elsodródni; vagy egyszerűen kiderült, hogy nem valóak össze elég hamar; persze megesett az is, hogy hiába akart volna ő valakihez közeledni, az elutasította, vagy fordítva. Ezért is lehet az, hogy ártatlanságát megőrizte, a hirtelen fellángolt szerelmei egy-két puszira, meg sétára terjedtek ki, valahogy senki nem akarta őt úgy, ahogy van. A pattogása néha rémítő lehetett, az elképzelései a jövőjéről meg az álmodozásai meg nem imponáltak nekik. Nem tudott az lenni, akit akartak. Mondjuk a barátainak hála ezt nem élte meg akkora csalódásként, mindig ment tovább, vidám maradt és optimistán tekintett előre. Mindig mosolygott.
Édesanyját nagyon szereti, édesapját is legalább ennyire szerette. Mindig is nagyon család-és embercentrikus volt, ezt pedig nővére érezhette a leginkább. Olyan volt neki, mint egy második legjobb barátnő, a gimi alatt mindig, mindenről beszámolt neki, nem féltett tőle semmi apró titkot sem. De most… most olyan furcsa minden, bár nem szereti kevésbé, valami mégis elakadt. Nem volt eredetileg szándékosan, egyszerűen annyira összezavarodott benne minden, na meg megfogadta, hogy igyekszik nem nagyon hamar fellángolni dolgok vagy emberek iránt, és csalódást sem akar okozni a testvérének azzal, hogy merre jár, és mit csinál. Csak él, nincs azzal semmi gond, legalábbis nem akar belőle.
Most, hogy befejezte a gimnáziumot, itt van a kezében a papír, és megkezdi az egyetemet, talán változik, talán nem. Az biztos, hogy otthonról „kirepült”, hiszen pár hete az egyik legjobb barátnőjével összeköltöztek egy albérletbe, már ki is csomagolt. De hát mi baj lehetne?