Még mindig képtelen vagyok felfogni, ami történt. Meghaltam. Igen. Meghaltam, de élek. Még ha a szívem már nem is dobog. Ijesztő belegondolni. De abba még inkább, amit az elmúlt hetekben tettem. Öltem, nem is akárhogyan. És... agyakat ettem. Valami megmagyarázhatatlan belső késztetésből. Mindezt azonban valahogy mégis könnyebben helyre tudtam tenni magamban, mint Sebastian elutasítását. Ami történt, önmagában olyan volt, mint egy rossz rémálom. De bíztam Sebben. Hogy ha más nem is, de ő ott lesz nekem. Segíteni fog, együtt rájövünk, mi ez az egész és találunk rá megoldást. Hogy aztán ugyanúgy élhessük az életünket mint eddig. Ő azonban egyáltalán nem úgy reagált, ahogy vártam. Időt kért tőlem. Hogy ne keressem egy darabig, míg rendbe teszi magában ezt az egészet. Pedig meg voltam róla győződve, hogy örülni fog nekem. Hiszen szeretjük egymást! Nem igaz? Mit változtat ezen az, hogy meghaltam? Alapvetően sosem vetettem meg a szórakozást, az alkoholt, de sosem voltam az a fajta, aki a bánatát ölné a piába és egyedül, minden bulira való kilátás nélkül menne be egy bárba. Most mégis ezt teszem. Az elmúlt időszak túlságosan intenzív volt. Szükségem van arra mindezek után, hogy Sebastian is elküldött a búsba lényegében, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam. Vagy... van nekem egyáltalán még olyanom? Fogalmam sincs. Jobban belegondolva nagyon azt sem tudom, hatni fog-e még rám az alkohol úgy, ahogy régen. Nem sokat tudok a jelenlegi élőhalott állapotomról. De hátha. Hátha így is le tudom vezetni a feszültséget és meg tudom akadályozni, hogy ismét kitörjön belőlem a gyilkos ösztönlény. Nem süllyedhetek még egyszer olyan mélyre. Nem engedhetem meg magamnak.
Belépve egyenesen a bárpulthoz sétálok és egy oldalsó széken, kicsit távolabb másoktól, foglalok helyet. Nem öltöztem épp bulihoz a fekete, egyszerű pólómban, farmeremben és tornacipőmben, ráadásul a kibontott hajamba is vegyül ismét egy-két fehérszőke csík, de most nem tudok különösebben foglalkozni vele. Csak remélni tudom, hogy az alkohol hatni fog, úgy, ahogy régen. - Szia! Mi a legerősebb alkoholotok, kevert piátok, bármi? Abból kérnék egy duplát - kissé fásultan mosolygok rá a hozzám lépő pincérnőre. Igyekszem kedves lenni, amennyire az illem megkívánja, de nehezen megy. Tényleg szüksége van valami idegnyugtatóra a szervezetemnek. Méghozzá sürgősen.
Egy újabb izgalmasan unalmas nap a bárban - gondoltam, miközben átléptem az épület küszöbét és beértem a munkahelyemre. Hogy mit is jelent konkréten ez? Lényegében semmi különöset, mindössze azért gondolok így rá, mert izgalmassá csupán abban az esetben válhat a napom, ha azzá teszem. Vagy, ha sikerül újabb klienseket toboroznom.. manapság az ópiumnak például igencsak megnőtt a keresete. Az én mézespogácsám minden alkalommal meg is lep valami ajándékkal, valahányszor jó üzletet csinálok. Mintha csak motiválni akarna, pedig jól tudja, hogy semmi szüksége afféle hülyeségekre.. imádom a mostani életemet, annak ellenére is, hogy mind a szüleim, mind az ikreim mélységesen utálják azt, amit csinálok. Azaz a pincérkedést.. szívesen megnézném az arcukat, miközben tudatom velük, hogy drogkereskedő is vagyok.. *hih* Na jó, ennyire engem sem ejtettek azért a fejemre. Bőven elég az is, hogy a pincérkedésen kívül Nathan-t is utálják. Pedig, nem is szolgált rá a gyűlöletükre, azon kívül, hogy illegális áruval kereskedik és engem is bevont a bizniszébe. De most komolyan, manapság nem is tudnék ennél jobban kereső másodállást találni..! A pincérkedés önmagában nem mindig hoz sokat a konyhára. Beérve a munkahelyemre, gyorsan magamra öltöttem az "egyenruhámat", aztán már álltam is be a pult mögé, hogy leválthassam az érkezésem pillanatáig szorgoskodó méhecskét.. Jennifer-t. A leányzó csak alig egy hete került ide, pechjére én jópárszor meg is vicceltem őt a betanítási folyamata közben.. dehát, ki nem tudnék hagyni egy ilyesmit.. gyötörne is a lelkiismeretem utána. Épp a poharakat tisztogattam, mikor újabb vendégek foglaltak helyet a bár mögötti székeken. Nem igazán törődtem az érkezőkkel, hiszen mindegyik majd' kicsattant az örömtől, kivéve egy vörös hajú lányt, aki egyedül érkezett és eléggé magányosnak tűnt. Bár, lehet csak remekül álcázza a jókedvét, hiszen náhányunknak az is könnyen megy. -Helló. Hozhatok valamit?-Szólítom meg végül egy rövid és velős kérdés keretein belül. Aki ide jön, az nem feltétlenül azért téved be, hogy kiadja magából a bánatát, néhányan csak inni szeretnének pár pohárkával bánatukban, vagy jobb esetben erőgyűjtés céljából. Az utóbbiaknak így nem is hiszem, hogy hiányozna még egy kotnyeles pincérnő is a hátárol.
Kezdőlap 
//